Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző

December 8.

- Na, jó szórakozást a tekivel. Én még olvasok egy kicsit - dőltem hátra a fotelben és kinyitottam a kezemben lévő Bájitaltan tankönyvemet.

December 8.

- Nem - vontam meg a vállamat. - De olyan cuki volt. Nem szerettem volna átváltoztatni. Nem volt szívem. De aztán ez a csésze lett belőle - mutattam a kezemben tartott csészére.

December 8.

Megszabadultam a vizes cuccoktól és ugrálva visszamentem a klubbhelységbe.
- Most komolyan. Ki inna egy teknősből készült bögréből? - merengett Vicky.
- Nem teknősből lesz. Átváltoztatjuk - magyaráztam.

December 8.

- Hihihiiiideg - lóbálta tovább a lábát Vicky.
- És nagyon szép - tettem hozzá. - Minden csupa hó.
- Látszik - jegyezte meg Arawn, amikor leráztam a hó maradékait a sapkámról. - Muszáj mindet ide szórnod? Tiszta víz lesz minden.
- Jójó. Bocsi. Felmegyek átöltözni.
- Mert? - kérdezte Vicky. - Ez így nem jó?
- Deeee csak túl havas.

Dec. 8.

- Ó, remélem nagyszerűen szórakoztatok - villantottam a lányok felé egy gyilkos tekintetet. - Milyen az idő odakinn?

December 8.

- Megfagytam. Teljesen átfagytam - ugrált Vicky.
- Nem érzem a kezeimet. Sőt! Semmimet sem - csatlakoztam hozzá.

December 5.

- Arawn, nincs nálad véletlenül egy könyv a Koboldlázadásokról?
- De... De azt már befejeztétek, nem?
- De, csak el szeretném újra olvasni.
- Óh, nem értem a logikádat. De oooooké! Maradj itt, hozom.

Éppen buzgón írtam tele már lassan a második oldalt. Ha egyszer elkezdem,akkor utána szinte gondolkodás nélkül megy a többi mondat,egymás után.
-Öh... Luna?
-Tessék? -fordultam hátra. Nate volt az.
-Szóval... Azért jöttem,hogy elkérhetném a fényképezőgépedet egy félórára? -kérdezte.
-Persze... De minek is?
-Mindegy,hosszú.-legyintett.-Vigyázni fogok rá,és mindjárt hozom.
-Oké,de tudod használni egyébként? -kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Igen. Ugyanis halvány becsléseim szerint összesen már legalább 4 óráig beszéltél róla, amióta megismerkedtünk.
-Jah,tényleg. -vigyorodtam el. -Akkor,vigyed.
Később Vickyvel átnézettem az esszémet,bár ő is nagyjából annyit konyított hozzá, mint én,azaz nem sokat. De Lucy-t nem akartam tovább nyúzni ezzel. Úgyhogy,lesz amilyen lesz.

-Várj egy kicsit...- egy pillanatra visszakértem Lucy tekercsét,és beleolvastam egy kicsit.
-Áh,asszem megjött az ihlet! Köszi Lucy,ezer hála! -azzal felviharzottam a hálóteremebe,hogy hozzak pennát és papírt.

December 5.

- Mi kell, Lunus?
- Ööö... egy Bájitaltan beadandó - dünnyögött a lány.
- Óóó, nézd - nyújtottam felé a beadandómat. - Itt az enyém.
- De ez a tiéd. Nekem egy saját kell.
- Jaaaa....

Dec. 5.

- Nekem már csak néha elmászik, de amúgy bögrének néz ki. És ne tőlem kérj ötletet, mert én már fél órája írom, és még csak félt tekercs van kész. A 90%-a így is 'Ezáltal' 'Netalántán' 'És, ha jobban megtekintjük ezt a dolgot', és hasonló töltelékszövegből áll.

-Holnapután? Tessék? Holnapután szombat lesz. És ami az átváltoztató bűbájt illeti,csak addig megy,hogy porcelán fülük lesz a dolgoknak,de a többi része ugyanolyan marad. Hát ez remek! Bájitaltanra sem tudok még semmit. Lucy,nem tudnál egy kicsit segíteni? Vagy valaki... Nem akarom lemásolni,csak egy kis ötlet kéne,kezdésnek... -hadartam,majd kérdőn néztem a többiekre.

Dec. 5.

- Kell tudni holnapra az átváltoztató bűbájt, amikor bögrévé kell változtatni dolgokat. Írni kell egy tekercs esszét bájitaltanra... - soroltam. - Merlinre, könnyebb lenne, ha holnapután nem lenne suli.

-Merlin szakállára! Kell holnapra tanulni valamit? -kérdeztem félig ordítva,üdvözlésképpen. Ugyanis ma egész délután kinn voltam és fényképeztem,és tankönyvet ki sem nyitottam.

December 5.

- Óóó, bocsi. De akkor is. Jön a Mikulás!
- Arawn, pszt - suttogtam a fotel karfáján ülő fiúnak.
- Igen, picur? - fordult felém.
- Először is... Na, jó, hagyjuk a picurt - legyintettem. - Miért most ünnepeljük a Mikulást?
- Nálunk Amerikában ő karácsonykor jön. És így is szoktuk ünnepelni.
- Hát, itt nem.
- Óóó...
- Kétszer ünnepelünk.
- Óh.
- De ilyenkor nincs szünet.
- Oksi - hajoltam vissza a könyvem felé. Arawn kisimított egy tincset a szememből, hogy lássak. - Ezt most miért?
- Mert így látsz - mosolygott.
- Ja, akkor köszi - pirultam el és én is a fülem mögé tűrtem a hajamat.

Dec. 5.

- Hurrá... - morogtam. - Nem lehetne halkabban? Valaki tanulni szeretne.

December 5.

- Tuuuudjátok mi lesz holnap? - tapsikolt Vicky. Rose idegesen ingatta a fejét és inkább visszahajolt a könyve fölé. Én a visításra felkaptam a fejemet, de mosolyogva megráztam.
- Nem, nem tudom mi lesz holnap.
- Holnap jön a Miiiiikulás! - visítozott tovább Vicky.

December 3.

- Sam! - tettem le az asztalra az összetekert levelet.
- Lucy! Szia! - mosolygott.
- Szia, Lucy! - köszönt a lány is Sam mellett. - Quinn vagyok.
- Szia, Quinn! Szóval. Ez nem az én levelem, szerintem a baglyom megőrült - adtam neki oda a levelet. - Csak ennyit szerettem volna.
- Ó... Elolvastad? - kerekedtek el a szemei.
- Ööö... nem - jó, nem volt szép, de el kellett olvasnom.
- Akkor... köszönöm - vette el a levelet.

December 3.

- Szia! - álltam meg Quinn mögött, mire a lány egy kicsit összerezzent, majd boldog mosollyal felém fordult.
- Szia! Hol jártál? - nézett végig rajtam.
- Futni - vontam meg a vállámat.
- Ebben az időben? Tudod milyen hideg van odakinn, ha nekem tüdősárkányt kapsz, én...
- Te?
- Ööö... nem tudom, mit csinálok - vonta meg a vállát mosolyogva, majd a kezembe nyomott egy piros pólót.
- Ez? - raktam a nyakamba a pólót. Lista voltam cipelni.
- Otthagytad, izé nálam maradt.

- Na, gyere ide - Quinn csendben hagyta, hogy átkaroljam és egy puszit adjak a fejére.
- Jössz enni?
- Persze, csak előbb átöltözöm. Megvársz ott vagy jössz velem? - természetesen jött velem és megvárta a klubbhelységben olvasgatva, amíg átcserélem a szürke pólómat.
- Na, a hercegkisasszony elkészült - szólalt meg Quinn, mikor leértem.
- Na, ezt most miért? Nem voltam lassú.
- Deee... - mosolygott.
- Nem is.
- De de - bólogatott mosolyogva, közben pedig a haját rázta, a szőke tincsei csak úgy röpködtek ide-oda. Hagyta, hogy átkaroljam és lábujjhegyre állva egy puszit adott az arcomra.
- Sam! - lépett valaki az asztalunkhoz, mikor felkaptam a fejemet.

December 3.

A kézírás ismerősnek tűnt, nagyon is ismerősnek, de nem tudtam senkihez sem kötni.
- Nem láttátok Samet? - rohantam le a klubbhelységbe.
- A kit? - fordultak felém egy emberként a többiek.
- Tudjátok, az a szőke fiú, ilyen... - kezdtem el magyarázni, de mivel többen is a fejüket rázták, hogy 'Nem, nem tudják', inkább legyintettem. - Mindegy. Elmentem megkeresni.
A Nagyteremmel kezdtem, így vacsoraidő tájékán. Ott is ült a Griffendél asztalánál egy számomra ismeretlen lánnyal.