Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző

Febr. 10

- És miért is...? - kérdezte Hannah értetlenül. Jogos.

- Csak be akartam mutatkozni.
Na? És igen! Még mindig nem zökkentem ki! Soha nem is fogok.

Február 10.

- Hannah vagyok. Miben segíthetek?

Február 9.

A srác furcsa volt. És utáltam, mert néha kezdett kizökkenteni a mosolygós, vigyorgós, nagyszájú, túl sokat beszélős énemből. De csak néha. Egészen ritkán.
- Szia! - mosolyogtam a lányra. - Lily vagyok.
Lehet, hogy a barátnője is ilyen 'kedves' teremtmény, mint a barátja? Lesz... Mármint nem érdekel. Hogy mondják ezt angolul? Tudom ám! Csak mindig elfelejtem. I don't care. Így, igen.

Febr. 10.

- Csak nyugodtan - kezdett el forgolódni. - Á, ott is van. Hannah! Gyere már ide!

Február 9.

- Oh-ho-ho-hó - emeltem fel a kezemet. - Először is. A cicát nem szeretem. Jobban kedvelem a nyuszit - vigyorogtam. - Ja, amúgy ő a húgom - mutattam Sárára. - És üdvözlöm a barátnődet. Majd szeretnék neki bemutatkozni.

Február 10.

- Cica, mindent hallok ám - szólt át Shane Lily-hez.

Február 9.

- Gondoltam, ideülök. De tudod mit? Ha zavarlak - néztem csúnyán a srácra. Vagy legalábbis megpróbáltam, mert én olyat nem tudok. Mármint csúnyán nézni. - elmegyek. Úgy egy fotellel arrébb. Oké? Na, akkor sziasztok! - álltam fel.
- Hugi, te beteg vagy - sziszegte Sára a fülembe. - Kettő ILYEN helyes pasi. És otthagyod őket. Te BETEG vagy.
- Itt leszek egy fotellel arrébb, mert annak, akivel nem megyek a bálba problémái vannak velem. Legalábbis gorombán szólt vissza. Amit annak veszek, hogy nem nagyon bírja a burámat - sziszegtem neki vissza, amikor leültem. - És kiderítem ezt a barátnő dolgot. Valószínű van neki. Tuti van.
- És miért érdekel?
- Mert jót fogok rajta röhögni.

Február 10.

- Shane, ő meg Stewart. Segíthetek valamiben?

Február 9.

- Sziasztok! - mosolyogtam a két fiúra. - Leülhetek? - mutattam a fotelra. Utáltam, ha kislánynak hívtak. Milyen az már? - Egyébként Leily Luca vagyok. Még nem mondtam meg a teljes nevemet. Te? - pislogtam a srácra. Mind a kettőre. - Ja, és ha idejön egy kábé ilyen magas - mutattam a kezemmel. Még fel is álltam, mert Ádi tényleg olyan magas volt - barna hajú, barna szemű, hasonlít rám és idegbeteg módon megkérdezi, hogy mit akarsz a húgomtól, akkor csak sétálj el. A bátyám beteg ember, ha rólunk van szó.

Febr. 10.

Egy ideig gondolkoztam azon, hogy válaszoljak-e a levélre, és ha igen, hogyan, de nem tudtam dönteni.
- Szerinted? - kérdeztem Shane-t.
- Nem t'om, de nézd ott van a kislány - bökött állával Lily felé.
- Mi történik, ha kiderül számára, hogy van barátnőd?
- Semmi. Csak partnerként megyünk - vont vállat hanyagul.
- És mi lesz Hannah-val?
- Mi lenne? Maximum kiröhög. Így is már vagy ötven sráccal csalt meg, nem érdekli, hogy mit csinálok.
- Te tudod - vontam vállat. - Nézd, felénk tart.

Február 9.

- Figyi, én azt a srácot már láttam egy csajjal. Tuti a barátnője volt - magyarázott Sára az ágyon ülve, mikor végre megszabadultam Áditól.
- És? Elhívott, nem?
- Ismerlek, Lily. Képes vagy egy perc alatt beleszeretni egy srácba. Nem szeretném, hogy ebbe is beleess.
- Csak elmegyünk együtt egy Valentin-napi buliba, mint... - na, jó. Ez így tényleg furán hangzott.
- Hm?
- Na, jó. Tisztázzunk valamit. A srác ro... szóval nagyon helyes. De nem fogok fülig beleesni. Nem tetszik. És ha barátnője van? Hm... kiderítem. Figyelj, egy nap sem fog eltelni és kiderítem. Ha meg van. Így jártam. Fiatalok vagyunk. Éljünk! Ő fogja megszívni - vigyorogtam.

Február 9.

- Könyörgöm, mondd már el, kivel mész! - egyensúlyoztam ki a Bájitaltanteremből egy vagon könyvvel. Pluszpontokat kaphattunk ezért a segítségért, habár lövésem sincs, hogy megérte-e. Több réteg por van rajtam, mint amennyi a teremben volt összesen. Pedig összesen voltunk benn kilencen! Szóval a pormennyiségnek el kellett volna oszlani rajtunk és a tollseprűkön. Mert ugye pálcát használni luxus! Azt nem lehet... Pf.
- Meglátod - vigyorgott a húgom. - Ádi tudja.
- Hát kösz. Elvégre én vagyok az ikertesód. Megsértődtem - léptem be a klubbhelységbe.
- Na, tudod, hogy Ádi ellenőriz. Csak jó bátyus akar lenni - mosolyodott el maga is a bátyus szón.
- Igazán örülök - húztam gúnyos mosolyra a számat.
- Hát itt vannak az én édes, drága hugicám - karolt minket át Ádi, amikor beléptünk a klubbhelységbe. Mindenki minket nézett. Örültem a bátyámnak. Ez most irónia volt, csak, hogy mindenki tudja! - Kivel mész a bálba? - szegezte rám a vasvillához hasonló tekintetét. Mintha felnyársalna.
- Akkor én el is mentem - csusszant ki Sára a kezei közül.
- Egy barna hajú sráccal.
- Neve?
- Mit tudom én.
- Kora?
- Honnan tudjam?
- Háza?
- Ágondolom Griffendél. Személyazonossági számot nem szeretnél? - dünnyögtem.

február 10.

-Jesszus, Luna, ez óriási! - öleltem át barátnőmet. - Annyira örülök, hogy boldog vagy!

február 10.

-Asszem, ilyen unalmas Mágiatörink rég volt... És ez nagy szó - vonult mellettem ásítozva, szemét dörgölve Angela.
A fiúk, mint mindig, most is megfordultak utána.
-Will, olyan hallgatag vagy, mit... TE JÓ ÉG! - üvöltött fel, és elejtette a tankönyveit.
-Merlin, mi történt? - néztem fel én is riadtan a könyvemből.
-Ne mondd, hogy te még hozzájegyzetelsz az órai munkánkhoz! - hüledezett barátnőm.
-De - túrtam gondterhelten a hajamba. - Úgy érzem, nem tudok eleget.
-Neked szabadnapot kéne kivenned - csóválta a fejét Angie. - Lazíts kicsit!
-Háát, nem tudom - rágcsáltam a szám.
-Vagy egy fiú - gondolkodott hangosan barátnőm.
Nagyot nyeltem, és egy pillanatra lehunytam a szemem.
-Nem, az most főleg nem kell - mosolyodtam el halványan, amikor megnyugodtam.
-Te tudod - vont vállat Angela, aztán fordulatból leszólított egy fiút, aki azonnal, nyálát csorgatva leste a kívánságát.
Angie magyarázva sétált el a folyosón a fiúval.
-Javíthatatlan - sóhajtottam, csak úgy magamnak, aztán továbbmentem, ezúttal egyedül.

Febr. 10.
A tegnapi fényképezgetés Nate-tel elég viccesre sikerült. Mivel más nem akart csatlakozni hozzánk,egy kettesben vonultunk ki a Roxfort környéki gyönyörű,parkszerű területre. Miután vagy negyed órát azzal szórakoztunk,hogy egymást ijesztgettük az alkonyba boruló tisztáson, végre engedett pár képet csinálni a tájról. Közben valahogy szóba jött a Valentin-napi bál:
-Gondolom, számíthatok rád a bálon. Mármint,hogy jössz velem…-vetettem fel teljesen váratlanul.
-Ja. De… Nos,én rühellem a Valentin-napot,mert a rózsaszín nyálcsorgatáson és a marketing-bevételekről szól csak újabban… -magyarázkodott.
-Jó,tudom. Bármily hihetetlen,de én is így vagyok vele.
-Ó,akkor jó. –vigyorgott. Gyorsan csináltam róla így egy képet.
-Hé! Azért szólhattál volna előtte,és esetleg megkísérelek normálisan nézni!
-Ugyan már! –vihogva távolodtam tőle,még mielőtt meg akarná szerezni tőlem a gépet. –Abban nincs semmi jó! És egyébként is, a szüleim még egy képet sem láttak rólad!
-De nem az lesz az,amit látni fognak rólam! –közeledett fenyegetően.
-Jó,jó,de akkor állj már meg egy pillanatra. ILLETVE,ŐŐ,MÉGSE ,MERTMINDJÁRT OTT VAN A FÚRIAFŰZ,TE IDIÓTA! –ezt éppenséggel én ordítottam. Egy hajszálon múlt,hogy a harcias fa ágai nem vettek minket észre. Ezerrel rohanni kezdtünk a suli másik felén lévő helyre.
-Huh… Ezt éppen hogy megúsztuk. - ziháltam,miközben lerogytam az egyik padra,és a fényképezőt átadtam Nate-nek.
-Valamit kipróbálhatok?
-Nyugodtan…-leheltem vissza még mindig kissé kábultan.
Mire észbekaptam, a fiú már az egyik fa tetejéről integetett,nyakában a géppel. Magabiztosan egyensúlyozott egy vastag ágon állva,miközben az egyik kezével kapaszkodott. Majd gyorsan csinált pár képet a lemenő napról,és a fényétől rózsaszínűnek tűnő felhőkről.
-Ez mekkora ötlet! Még sose jutott eszembe,hogy fára másszak a kép kedvéért. Zseni vagy!
-Jó,azért annyira nem. –mentegetőzött,miközben leugrott a fáról,és átadta gépet. Végignéztem a fotókat,és lélegzetelállítóak voltak.
Miután visszamentünk,letámadtam Izzy-t a lányhálóban,és elvisítoztam,hogy az én hősöm milyen tökjó képeket csinált egy a tetejéről,csak nekem. Neki is hasonlóan jókedve volt,hiszen remekül összebarátkoztak Xav-vel,és úgy tűnik,lesz kivel jönnie majd a bálra.

-Hé,Nate!
-Mondd... -mormogta valahonnét egy halom párna alól.
-Hova a fenébe tűntél? -vettem észre hirtelen.
-Itt vagyok,csak, nos,valaki rám dobálta a párnákat.
-Ja,bocsi,csak annyira zavartak itt. -magyaráztam vihogva. -Szóval,arra gondoltam,hogy elmehetnénk fényképezni. Mostanság télen olyan szép naplementék vannak.
-Jó,miattam.-egyezett bele.
-Nem akar még valaki kijönni velünk? -kérdeztem úgy általában mindenkitől,miközben előszedtem a gépemet.

Febr. 9.

- Ezt nem gondoltad komolyan, ugye? - néztem a fivéremre.
- Mér'? - tette fel a lábát az asztalra, majd rákacsintott a lányra. - Ő se tiszta lapokkal játszott. Kellett neki egy partner. És itt a tökéletes - mutatott magára. - És csak neki mondtam, hogy leszek a partnere.
- De van barátnőd - hangsúlyoztam ki neki.
- És?
- OK, nem szólok bele - adtam fel, majd elkezdtem gitározni azt a dalt, amit Rose-zal csináltunk. Amikor végeztem, felnéztem. Láttam, hogy a lány felém fordulva hallgatta eddig a dalt. Elmosolyodtam.
- És még hogy én nem játszok tisztán - szólt Shane. Azt hittem, csukva van a szeme.

Lily közben már egy fiúval társalgott,aki eddig szintén a klubban volt,és a lánynak véletlenül sikerült arcon ütni hadonászása közben.
-Hát... Tudnám ajánlani magamat. Nincs partnerem még a bálra. Vagyis,úgy tűnik,már lesz,ha én megfelelek neked. -tette hozzá barátságos mosollyal.
Lilynek rögtön felderült az arca,és vidáman megegyeztek,hogy együtt mennek majd.

Február 9.

- Na, szükségem van valakire, aki eljön velem a Valentin-napi buliba - tettem le Will könyveit az asztalra. - Önként jelentkező? - tártam szét a karomat, pofán vágva vele egy srácot. - Hupszika. Bocsi.
- Mire kell az önként jelentkező?
- A Valentin-napi bálra. Nincs partnerem. Szükségem van egyre. De... ahogy téged elnézlek - mértem végig a srác barna, összekuszálódott haját, nagy barna szemeit, féloldalas mosolyát és amúgy az összképet. - van barátnőd. Mármint van kivel menned. Mármint nem úgy értem. Na, mindegy. Valaki? Tudsz ajánlani valakit?

Febr. 9.

- Két balkezes vagy - közölte nevetve Jace, miután levertem az asztalról egy kupac könyvet egy ügyetlen pálcaintéssel.
- Nem is! - ebben a pillanatban egy lány átesett Lunán és Nate-en. - Ha! Látod, ezt sem én csináltam!

-Semmi baj. -mosolyogtam rá. -Én Luna vagyok, Ő itt pedig Nate. - Jófejnek tűnt a lány,bár még nekem sose tűnt föl különösebben.

Február 9.

- Ó, semmi gáz. Én sem vagyok nagy lángész. Még egy pasim sem volt - magyaráztam a folyosón pörögve, a kezemben vagy három könyvvel. Így táncoltam be a klubbhelység ajtaján. - Hupsz! Bocsi - kiáltottam fel, amikor ráestem egy szőke lányra és a barátjára. Vagy nem a barátja volt. Mindegy. A lényeg, hogy elvágódtam, egyenesen nekik estem és így mind a hárman elvágódtunk. - Na, látod már, miért nem volt egy pasim sem? - mosolyogtam Willre. - Béna vagyok - ezt már a lánynak és a fiúnak mondtam, akik addigra már felálltak. - Egyébként Lily vagyok. Csak, hogy tudjátok, ki az a lány, akitől hasra estek - vigyorogtam szélesen.

február 9.

-Ó, köszi - adtam át pár könyvet. - De a lelki támaszos ügyet illetően nem vagyok egy nagy lángész pasi-ügyekben.