Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző

Február 9.

- Hm, valószínű senki sem tud majd ellenállni nekem - tűnődtem el nevetve. - De azért szükségem lenne lelki támaszra. És mivel a húgom nem szándékozik lejönni, mert szerint megijednének, ha azt látnák, hogy kettő van belőlem és te itt vagy, mit szólnál magadhoz? Gondolom a klubbhelységbe indultál. Gyere! Segítek cipelni a könyveket.

február 9.

-Értem - tűnődtem, egy hajtincsemet csavargatva. - De olyan szép lány vagy! Csak menj oda egy fiúhoz, aki szerinted helyes. Biztos, hogy igent fog mondani - mosolyogtam biztatóan.

Február 7.

- Szívesen mennék Logan Lermannal, Patocska Olivérrel, Fernando Torressel, Oscar dos Santossal, Iker Casillassal, Tom Hiddlestonnal, Joseph Morgannel, Michael Trevinoval - kezdtem sorolni a szerintem borzasztóan és kimondhatatlanul helyes pasikat. Már akik éppen eszembe jutottak. - A kérdés az, hogy ők is jönnének-e velem. Mivel valószínű, hogy nem, olyat kell találnom, aki jön velem.

február 9.

-Ó, így már érthető - mosolyogtam. - Nem ismersz senkit, akivel szívesen mennél?

Február 9.

- Szükségem van valakire a Valentin-napi buliban. Nem hagyhatok ki egy ilyen alkalmat - hadartam.

február 9.

A könyvtárból jöttem egy könyvvel, amikor a sarkon egy lány belém jött.
-Bocs - hadarta, aztán jobban megnézett. - Ó, hello! - vigyorgott rám.
-Szia Lily - mosolyodtam el halványan. - Hova-hova ilyen sietősen?

Február 9.

- Öt nap. Érted? Felfogtad? Öt nap! - vágódtam el az ágyon.
- Mi van? Mi az öt nap? - tudakolta Sára. Úgy nézett ki, mint, akit megijesztettem. Hupsz, lehet.
- Öt nap és Valentin-nap. És MÉG MINDIG NINCS PARTNEREM! - vágtam a húgomhoz a párnámat.
- Hé! Ezt most miért kaptam?
- Mert neked van partnered. Na, jó - álltam fel. - Lemegyek és kerítek magamnak egy partnert. Jössz?
- Még megijednek, hogy kettő van belőled. Inkább nem - húzta el a száját.
- Valaki de humoros - vágtáztam ki az ajtón, aztán le a lépcsőn. Nap végére csak lesz partnerem! Ugye? Ugye?

Febr. 9.

Örülök, hogy kibékültek - bár arra nem számítottam, hogy odajönnek bocsánatot kérni tőlem. Vagyis, konkrétan a fiú. Nem tudom, mennyi befolyása lehetett a történet felett a lánynak, de nem is érdekel.
- Van ilyen - biccentettem. - Ugye jöttök a Valentin napi bulira? Én és a bandám fellépünk. Azzal a számmal is, amit együtt írtunk - néztem a lányra.
- Persze - felelte. - Amúgy, Rose vagyok. Ő meg Jace. Igazából Jacob, de ha úgy mered szólítani meghalsz.
- OK. Én Stewart vagyok.

Február 7.

- Akkor eddig Arawn ötlete a legjobb - dőltem hátra.
- Vagy elmegyünk a Tiltott Rengetegbe - csillant fel Arawn szeme.
- Inkább olvasok - bújtam bele a könyvembe.

Febr. 8.

- Nekem se.

Február 7.

- Aludjunk - lépett mögém Arawn és megpuszilt.
- Nem tudom. Én inkább az olvasás mellett állok. De amúgy fogalmam sincs - vontam meg a vállamat.

Febr. 8.

- Unatkozom. Mit csináljunk?

Február 7.

- Egy egész polc tele van velük a könyvtárban. Ami ugye most zárva van. De ha felrobbantasz valamit, nem vállalok felelősséget!

Febr. 8.

- Nem hiszek neked. Amúgy, milyen robbantó varázsigék vannak?

Február 7.

- Á, nem - pislogtam ártatlanul.

Febr. 8.

- Mi az? Kinéznéd belőlem, hogy felrobbantok valamit?

Február 7.

- Ugye nem készülsz semmi butaságra azzal a pálcával? Mert ha véletlenül kimondod magadban a varázsigét, akkor fel is robbanthatod a klubbhelységet...

Febr. 8.

Halkan felnevettem, majd a pálcámat kezdtem el forgatni a kezemben.

Február 7.

- Forgive my fins - mutattam fel. - Ilyen szerelmes regény. Zárva van a könyvtár.

Febr. 8.

- Mit olvasol?

Február 7.

- Szia! - mosolyogtam Rose-ra, felnézve a könyvemből.

Febr. 8.

Mosolyogva ébredtem. El sem hiszem, hogy sikerült rendezni a dolgokat Jace-szel. Az egész napom jó hangulatú volt.
- Hello! - köszöntem Lucy-nek.

február 8.

-Most van elég időd? - támadtam le azonnal Xav-ot, amint találkoztunk a szokott helyen.
-Szabaddá tettem három órát. Az elég? - vigyorgott.
-De még mennyire - bólintottam mosolyogva. - Na, gyere! - ragadtam karon, és elrángattam a tóhoz.
Végigrohantunk majdnem az egész roxforti birtokon, képeket készítettünk, és rengeteget nevettünk. Ahogy egyre jobban megismerjük egymást, úgy nyílik ki a vicces énje. Kezdtem egyre jobban megkedvelni. Amikor pontosan három órával később el kellett mennie, nem engedtem.
-Kérlek, Xav, hova rohansz mindig? - kérdeztem szomorúan.
-Különórák - sóhajtotta. - Ne haragudj, Izzy.
-Semmi baj - néztem félre.
-Naa, nyugi - fordította maga felé az arcom Xav. - Később akartam erről beszélni, de látom, valahogy fel kell vidítsalak... Isabelle Morgenstern, megtisztelnél, ha eljönnél velem a Valentin-napi buliba - mondta komolyan, végig a szemembe nézve.
-Roppant vicces vagy - néztem furcsán.
-Merlin - sóhajtott. - Iz, komolyan gondoltam. Ha esetleg neked ez még nem megy, mehetnénk úgy is, mint barátok. Csak barátok.
-Te ezt komolyan gondoltad? - kerekedtek el a szemeim.
-Persze!
-MERLIIIIN! - sikítottam, és Xavier nyakába ugrottam. - Te jó ég, el sem hiszem!
-Héé, nyugi - csitított Xav, de hallottam a hangján, hogy magában mosolyog. - Most viszont mennem kell. Ha tudok jönni, még találkozunk a bál előtt. Vigyázz magadra, Hangácska!
-Te is - suttogtam, aztán elköszöntünk egymástól.
Úgy döntöttem, nem megyek vissza a klubba, mert csak felidegesítenék mindenkit. Így inkább csak elfutottam Hagridig meg vissza. Kicsit segített, de a vigyor attól még ott maradt az arcomon. Egyelőre még csak Lunának meg Nate-nek szerettem volna elmondani, mi történt, mert egyedül ők nem néztek furcsán, amikor örömkitöréseim voltak. Addig meg vártam és vigyorogtam.

Február 7.

A lány, aki megszólalt, meg biztos a másik is nagyon kedves volt. Hogy ne legyen igaza anyának, miszerint nem tudok barátokat szerezni, leültem melléjük.
- Amúgy az őszi szünet végén jöttem - jegyeztem meg mosolyogva. Vagy legalábbis reméltem, hogy mosolygok. Nagyon reméltem, hogy nem gondolnak rólam hülyeséget. Arawn elindult felfelé a hálókörletbe, valamit amúgy is meg akart keresni. Már mondta. Felfelé menet megsimította a vállamat. - Igen a barátom - itt tényleg mosolyogtam.

Február 7.

- Ha csúnyán írtam csak szólj! Vagy, tudod, mit? Gyere, ülj ide! És akkor dumálhatunk. Nagy dumagép vagyok ám - örültem, hogy egy új barátra tehetek majd szert. Mert hát ki ne szeretné az én elragadó személyiségemet? Jó, vannak egypáran. De úgy döntöttem, hogy ez a Lucy nem abba a kategóriába fog tartozni, akik nem szeretnek. - Eddig még nem is láttalak, csak egyszer Gyógynövénytanon - hazugság. Ott sem láttam. Hm... béna vagyok. - A srác a barátod? - muszáj volt megkérdeznem, amikor Lucy háta mögött átment a még három perce görög istennek tartott srác és megsimította a hátát.