Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző

Április 11.

- Hellosztok! - léptem be a klubhelyiségbe, ahol éppen Nate, Luna és Izzy magyarázott izgatottan, szóval észre se vették, hogy megjelentem. Vagyis, Arawn és Jace igen, úgyhogy odamentem hozzájuk. - Mi van itt?
- Be szeretnék mutatni, hogyan tudnak animálni - felelte Arawn. - Animáguskodni. Animálni. Érted? Á, mindegy.
- Oké - kuncogtam, majd Jace-re néztem. Kicsit feszült volt. - Ne izgulj. Isabelle ügyes - fogtam meg a kezét.

március 30.

Sokat győzködtem a nővérkéket, hogy engedjenek haza, míg végül megtették. Addigra már késő éjszaka lett, és még sokkal-sokkal sötétebb, mire visszaértünk a Roxfortba. Day már aludt, amit nem is csodáltam. Jace azt mesélte, egészen eddig az éjjelig szinte mindig éberen várt. Kár, hogy pont most döntötte le az álmosság a lábáról. Miután elbúcsúztunk Nate-től, felvonszoltuk magunkat Lunával a hálókörletbe, és villámgyorsan bebújtunk takaróink alá. McGalagony azt adta be a diákoknak, hogy amikor jöttünk vissza a rokonlátogatásról, balesetet szenvedtünk. Csak Day, Jace, Rose és mi tudtunk arról, mi történt valójában. Illetve valószínűleg Rose elmondta Arawn-nak, aki pedig Lucy-nak, szóval nagy valószínűséggel ők is tudnak róla. De ennyi. Az oldalamra fordultam, és lehunytam a szemem. Hosszú napok állnak mögöttünk.

/folytatódik Roxmorstban./

Nagyjából egy tizedmásodperc különbséggel talált el mindkettőnket egy 'Stupor'. Elsötétült előttem a világ,és nem éreztem semmit. Egészen másnap reggelig.

március 16.

Némán kerülgettük az átkokat, és egyre a Nate-t tartó fickó felé rohantunk, aki észrevéve közeledésünket, szintén kábítóátkokat hajigált ránk.
Kell a pálcánk próbáltam telepatikusan üzenetet küldeni Lunának.

Ekkor minket is megragadt két férfi. Visítottam,ahogy csak tudtam,de benn voltunk a hangszigetelt búrában,így csak ők hallották. Jó fél perc után a fickó megunhatta,mert én is kaptam egy 'Silencio'-t.A fenébe! Mit tudok így csinálni. Dühömben arra vetemedtem,hogy teljes erőből beleharaptam a férfi vállába. Undorító érzés volt,de minden gátlásomat elvesztettem. A harapásra hirtelen leejtett és a földre vágódtam. Némán próbáltam lerázni és egyszerre támadást intézni az Izzyt cipelő másik alak ellen. Hátulról rúgtam egyet a lábának hajlatába,mire menet közben összecsuklott az egyébként erős testű halálaló,és Izzy is a földre került,de hamar feltápászkodott. Váltottunk egy elszánt pillantást egymással. Közben a többi halálfalónak is leesett a tantusz,hogy ideiglenesen kiszabadultunk az előbb minket cipelők markából. Többen is előkapták a pálcájukat és kábítóátkokat kezdtek szórni felénk.

március 16.

-Merlin, ez meg mi a...
-A szöszkére még egy plusz némítóbűbájt - int az egyik fickó - feltehetőleg a főnök - egy másiknak.
-Melyikre?
-Arra, amelyik folyton beszél.
És így történt, hogy még a káromkodást sem tudtam végigmondani.
-Maguk meg mi a Merlin nyilát akarnak velünk? - próbáltam kérdezni, de nem jött ki hang a torkomon.
Láttam, hogy Nate-t felnyalábolja az egyik fickó, és üvölteni támadt kedvem. Ha jól láttam, Lunának is szikrát szórt a szeme, és vergődni kezdett.
-Hagyják őt békén! - kiabálta.
A halálfalók csak nevettek. Kilátástalan volt a helyzetünk.

Próbáltuk körülvenni az eszméletlenül heverő fiút, már amennyire ez ketten kivitelezhető .
-Mit fogunk most csinálni?-kérdeztem fojtott hangon. Hiába próbáltam a pánikot elrejteni a hangomban,nem sikerült. Itt állunk az összeesett barátom előtt, fegyver nélkül, és egyre több halálfaló jön a Tiltott Rengetegből felénk. Főként férfiak,de akad pár nő is közöttük. Ekkor egy kilép a tömegből. Pálcáját ránk szegezi. Én egyszerűen nem bírom tovább. Lesz ami lesz,a földre rogytam. A férfi jópár méter távolságból ránk céloz mindannyiunkra egy-egy összekötöző bűbájt. A kezemen éreztem a kötelek szorítását. Éreztem,hogy elhagy az erőm.

március 16.

-Ez így nem jó, ez így nem jó, ez így nem jó - hajtogattam, akár egy mantrát, és közben az öklömmel püföltem a búrát. - Mit tenne most a helyemben Jace? Gondolkodj, Izzy, gondolkodj!
Próbáltam nyugodtnak tűnni, és a félelmet háttérbe szorítani, de a rettegés kezdett egyre feljebb csúszni a torkomon, és elborította az agyamat.
-Izzy! - sikoltott ekkor Luna, és elfehéredett ujjakkal markolta a pulcsimat.
Felnéztem. Egyre több és több halálfaló jött elő a Tiltott Rengetegből. A szívem mintha ki akart volna ugrani a helyéről, a lábaim remegtek.
Most nem szabad feladnom gondoltam, és a még mindig eszméletlen Nate-re pillantottam.
-Gyorsan, védjük meg! - szóltam Lunának, és egy kis kört rögtönöztünk a fiú körül.

Nate zuhanás közben még nagyjából magánál volt,mert igyekezett tompítani az esését a könyökével. Én a földön hevertem,és dühösen próbáltam feltápászkodni. A fejem fölött újabb átok suhant el,amely Izzy felé tartott,de Ő gyorsan odébbugrott. Pár másodperc múlva félve Nate felé néztem: a fiú mozdulatlanul hevert a füvön. A látvány hatására hatalmasat ordítottam, és elkezdtem keresni a pálcámat. eközben Izzy épp üvöltött volna egy 'Protego!'-t,de az egyik támadó egy gyorsabb 'Capitulatus'-szal megelőzte. Mindenki le lett fegyverezve. A másik alak egy hangszigetelő búrát varázsolt körénk. Hiába ordítottam az előbb. Amúgy is túl félreeső helyen vagyunk a kastélytól.

március 16.

-Te jó... - kezdtem, aztán megragadtam Luna karját, és magammal rántottam a földre.
Így pont elkerült egy kábító átkot, ami viszont Nate-t találta el.
-Azt a Merlin pöttyös alsógatyájára! - sziszegtem, és még azzal a lendülettel előkaptam a pálcámat.

Március 16.

Ma délután sokan kinn voltak a Roxfortot kölülölelő tisztáson, így alig lézengett pár ember a klubhelységben. Épp ezért kihasználtuk az alkalmat,és elkezdtem tanítgatni Nate-nek a fényképezőgép különböző funkcióinak a használatát.
-Merlin! Már megint mit csinál? -kérdezte vészjósló hangon.
-Az,hogy már ötödszörre nyomtad meg azt a gombot,amit már mondtam,hogy ne,mert bekapcsolja akkor az késleltetett exponálást…
-Arrghh. Én régimódi vagyok ehhez.
-Jó,hagyjuk mára. Mi lenne,ha lemennénk egy kicsit mi is?
-Miattam... Izzy merre van?-kérdezte.
-Előkerítem,várj. Tuti Ő is beleegyezik.
Negyed órát kóvályogtunk a réten,majd eszembe jutott,hogy menjünk el hintázni. Már majdnem sötét volt,de legalább nem nagyon tűnt fel senkinek,hogy 'értelmes' 14 és 15 évesek hintázgatnak. Bár egyébként is egy eléggé félreeső helyen volt ez a játszótér-szerűség.
-Óóóóó,nem is tudom mi történt egyszer itt egy szép napsütéses őszi délutánon… -mondta huncutkodó hangnemben Izzy.
-Miért?-kérdezte Nate, aki a hintát tartó fának támaszkodott, de látszott rajta,hogy tök máshol járnak a gondolatai.
-Most ezt komolyan kérdezed? -csattantam fel, felháborodást színlelve.
-Jaaaa… Jóvanna,eszembe jutott már. Rossz a rövidtávú memóriám…-kezdett mentegetőzni.
-Ja,meg te férfiból vagy. Ráadásul abból a romantikátlan típusból. -gúnyolódtam játékosan, majd átadtam a hintát Izzy-nek.
Ekkor minden előjel nélkül egy vörös fénycsóva húzott át a hűvösödő levegőn. Egy átok volt,amely nyílegyenesen a hinta kötelére irányult és az leszakadt. Mindhárman egyszerre visítottunk(/ordítottunk) fel. Ekkor két fekete köpenyes,pálcás alak közelített felénk. A pálcáik végén már sziporkázva készült előtörni két kábítóátok.

március 5.

-Oookééé, és ma mit fogunk csinálni? - léptem Day mellé vigyorogva.
Már megvolt a kastély felderítése, a lopás, a diákok iratainak átböngészése az igazgatóiban, a Tiltott Rengetegben is voltunk, és, hogy őszinte legyek, már nem volt több ötletem. Day-nek azonban, úgy tűnik, volt. Lemosolygott rám, aztán összefűzte ujjainkat, és hirtelen elkerekedett szemekkel kiabálni kezdett.
-Te jó ég, Belle, az mi? - mutatott előre "rémülten", Hagrid háza felé.
-Mi? - néztem "aggódva" Day-re.
-Gyere, Belle, meg kell néznünk! - kiabált, és elkezdett vonszolni.
Én úgy tettem, mintha visszakoznék, de, amint látótávolságon kívülre értünk, elnevettük magunkat, és, még mindig kéz a kézben, rohantunk Hagrid háza felé. A vadőrt a kertjében találtuk.
-Á, szia...
-Szia Hagrid! - fékeztem le előtte kifulladva, kipirultan, kócos hajjal, de vigyorogva.
-Isabelle - mosolygott rám, majd mögém nézett. - Hogy s mint, Day?
-Minden rendben. A meglepetésem?
-Szombat éjjel megejthetitek.
-Hogy mi? - néztem fel Day-re értetlenül.
A fiú kacsintott.
-Majd meglátod, kis Kíváncsi Fáncsi.
-Ajj - "duzzogtam".
Day felkacagott.
-Kösz, Hagrid.
-Egy diáknak bármit - mosolygott dús szakálla alatt a vadőr, fekete szeme huncutul csillant. - Csak aztán be ne áruljatok!
-Soha - vigyorgott Day. - Na, gyere Belle, nekünk még van egy körünk a kastély körül. Szia Hagrid!
-Szia! - integettem még, aztán Day megragadta a csuklómat, és futni kezdtünk.
-Day! - kiabáltam előre.
-Hallgatlak, Belle!
-Még mindig nem meséltél az otthonodról!
-Majd annak is eljön az ideje!
-És mi ez a meglepetés?
-Majd megtudod!
-Utálom, ha ilyeneket mondasz!
-Tudom!
Megráztam a fejem, és inkább nem beszéltem, mert a hideg levegő esetleg lefagyaszthatja a légcsövemet. Beteg pedig nem szeretnék lenni. Legalább szombat éjjel ne.

Hű... Ez érdekes volt. -állapítottam meg. Kicsit meglepett,hogy Izzy pont itt és pont most összefutott egy régi barátjával, de persze örültem, hogy ez is felvillanyozta a napját.
-Majd mesélnél Róla valamit részletesebben? Vagy esetleg ő maga? Gondoltam, ha már így előkerült ez a jófejnek tűnő figura, akivel együtt töltötted a gyerekkorodat, illene ismernem egy kicsit. -fejtegetem vidám mosollyal.
-Ó, persze! - válaszolt feldobódva barátnőm.

február 28.

Éppen utolsó óráról jöttünk Lunával és Nate-tel, a könnyezve nevetve Nate szülinapjának emlékein. Különösen arra emlékeztünk szívesen, amikor Max túl sokat kísérletezett a Filibuster csillagszórókkal... Akkora robbanást szerintem még a Weasley ikrek sem produkáltak.
-És akkor Max feje...
-Olyan arckifejezést...
-Minden röpült...
-És akkor Nate elordította magát...
Luna már kétrét görnyedt a nevetéstől, Nate-nek is rázkódott a válla, én pedig már a könnyeim törölgettem. Amikor valamelyest megnyugodtunk, még mindig derűsen, de már annyira nem nagy nevetéssel folytattuk utunkat. Közben szórakozottan kinéztem az ablakon. Kellemesen hűvös idő volt, a hó már szinte teljesen eltűnt, csak itt-ott voltak kis hóbuckák, a nap egyre erősebb sugarakkal bombázta a Roxfort udvarát. Visszafordultam Lunához, és épp mondtam volna valamit, amikor egy kéz megragadta a csuklómat, és megfordított. A könyveim szerencsére a másik kezemben voltak, így nem estek le.
-Isabelle? - kérdezte hitetlenkedve a fiú.
Mert fiú volt. Egy szempillantás alatt felmértem. Dús, hollófekete, kissé lenőtt haj, szép arc, ragyogó, kék szemek hosszú szempillákkal, amelyek most hitetlenkedve néztek rám. Körülbelül háromnegyed fejjel volt magasabb nálam. Roppant helyes volt. És ismerős. Nagyon ismerős. De megesküdtem volna, hogy nem láttam soha. Hacsak nem... Nem. Nem lehet ő. A bizonytalan, de kedves mosolyt választottam.
-Szia! Segíthetek valamiben? - kérdeztem udvariasan, figyelmen kívül hagyva, hogy tudja a nevemet.
A fiú szemén árnyék vonult át, szép arca elkomorult.
-Igazán nem emlékszel rám? - kérdezte hirtelen feltámadt dühvel, amit nem tudtam mire vélni.
-Sajnálom.
-Igazán? - most már a szeme is elsötétült. - Ismerem ám a magadfajtát! Állandóan nevetsz, úgy teszel, mintha mindenkivel kedves lennél, de úgy tűnik, mindent és mindenkit elfelejtesz! Talán majd ettől észhez térsz!
Valahonnan előhúzott egy almát, végiggörgette a karján a vállától a kézfejéig, és átnyújtotta nekem. És akkor már tudtam. Nem. Nem. Nem. EZ NEM LEHET IGAZ!
-DAY! - sikoltottam, és a fiú nyakába ugrottam.
Hallottam a fülem mellett a nevetését, éreztem a kezeit a derekamon, és arra gondoltam, hogy álmodom. Lehunytam a szemem, és a képek egy szempillantás alatt görögtek végig a szemem előtt. Day és én egy képen, amin körülbelül három éves lehettem. Day és én az első osztályban. Day és én az iskola irattárában, én őrködöm, ő kutat. Day és én almát lopunk a konyháról. Ugyanilyen mozdulattal adta át a gyümölcsöt akkor is, és most is. Day, ahogy megvéd pár komisz idősebbtől, aztán letörli a könnyeimet, és beköti a sebeimet. Aztán amikor rajtakaptak, hogy tilosban járunk, és apám eltiltott tőle. Másnap Day nem jött iskolába, én pedig azt hittem, örökre elveszítettem. De hiszen... Ő mugli. Akkor mi történt? De hát mit számít ez? Később úgyis elmeséli!
-Merlin, ez nem lehet igaz, ez nem lehet igaz - mondogattam, miközben folyamatosan szorongattam Day-t.
-Jaj, te lány, megfojtasz! - fejtette le nevetve a karjaimat a nyakáról Day, és kissé eltolt magától, hogy jobban megszemléljen. - Semmit sem változtál! - nevetett.
-Ahogy te sem - mosolyogtam.
Tekintete elkomorult, és lecsippentett az arcomról valami nedveset.
-Hiszen te sírsz.
-Ugyan, ezek csak az öröm könnyei - legyintettem. - Day, nem hiszem el! De... Hogy...?
-Kicsit későn találtak meg... Tegnap érkeztem. Később minden részletesen elmesélek, ígérem.
-Rendben - bólintottam mosolyogva, egyszerűen nem tudtam elhinni.
Luna diszkréten köhintett egyet.
-Jaj, te jó ég, bocsánat! Day, ők itt Luna és Nate. Luna és Nate, ő Day. Gyerekkori legjobb barátom - vigyorogtam fel rá.
Day rám kacsintott.
-Örülök, Luna és Nate - mosolygott rájuk.
-Hasonlóképpen - viszonozta a mosolyt Luna, majd Nate is.
-Melyik házba osztottak be? - kérdeztem hirtelen.
-A Griffendélbe, melyik másba? - nevetett, majd felemelt, és megpörgetett. - Te jó ég, Belle, elhiszed, hogy ez nekem is pontosan olyan nagy meglepetés, mint neked?
-Ami azt illeti, nem - kacagtam. - Jaj, úgy örülök, hogy itt vagy!
-Akárcsak én - mosolygott vissza Day.

-Húú,igazi laza csávó vagy benne!-kiáltom,miközben már lassan könnyezek a nevetéstől.

február 26.

-MERLIN! - nevetek. - Kicsit fura, de megszokható.

-Hááárom,keeettőőő... egggy!
Egyszerre elfújom mind a 15-öt. Erre tapsvihar tör ki. Közben Max átnyújtja az ajándékát.
-NAPSZEMÜVEG! -ordítom lelkesen. -Anyám,Max,te honnan tudtad,hogy gyűjtöm a napszemüvegeket? -kérdeztem totál felvillanyozódva.
-Vedd fel,hogy milyen! -kiáltja Izzy. Eleget teszek a kérésnek.

február 26.

-TORTÁT A SZÜLINAPOSNAK! - üvöltöm.

-Óó! Fejhallgató! Ebben de menő leszek! -állapítom meg diadalüvöltés formájában,majd még egyszer átöleljük és megpusziljuk egymást Lunával.
-Emberek! A tortaaaa! Tövig égnek rajta a gyertyák! -ordítja Max,aki épp eléggé megszenvedett a meggyújtásukkal.

-Van még valami... -rángatom Nate karját.

-CSOKORNYAKKENDŐ! -tudatom mindenkivel üvöltve,majd gyorsan kibontom.-Ez eredeti ötlet volt! Köszönöööm! -gyorsan magamra rakok egyszerre kettőt,természetesen azokat,amik abszolút nem illenek az ingemhez. Ha már ilyen őrült ez az este,akkor legyen tényleg az!

február 26.

-Ó, az igaz szerelem... - vigyorgok.

-Na,akkor hadd jöjjek most én! -ugrálok egy ajándéktasakkal a kezemben. -Boldog szülinapot! -üvöltöttem,majd a kezébe nyomtam.