Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző

-Wóó,de jófejnek tűnik! -állapítom meg vigyorogva,majd köszönésképpen még egyszer hevesen átöleljük egymást. Köszi,köszi,köszi! Nagyon kis cukkancs!

február 26.

-Figyeljetek már! - dünnyögi Max, de azért mosolyog. - Boldog szülinapot! - szól oda Nate-nek.
-AJÁNDÉKOZÁS!! - kiabálom, és egy plüssrókát nyomok Nate arcába. - RÓKA A SZÜLINAPOSNAK!!! - üvöltöm.

-BOLDOG SZÜLINAPOT! -furakodom át ordítva a többiek között,és olyan hevesen öleljük át egymást,hogy majdnem mindketten beleestünk a tortába,ami az egyik alacsony asztalra volt készítve. Max éppen a 15 gyertya meggyújtásával bíbelődött.

február 26.

-AAAAAAAAAAAAAZ!!!!!!!!!!!!! - üvöltöttem, és ugráltam folyamatosan Nate karját rángatva.

-KÖSZÖNÖÖÖM! -ordítom vissza,majd viszonzom az ölelést és a puszit. -MINTHA EGY MENŐ FILMBEN LENNÉNK. EZ OLYAN ÁLLAT!

február 26.

-MERLIIIIIIIIIIN! - ugrottam sikítva Nate nyakába, és haaaaaaaatalmas puszit nyomtam az arcára. - BOLDOG SZÜLINAPOT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

-IGEN,PERSZE,HOGY ÖRÜLÖK!-próbáltam túlüvölteni mindenkit. -TE JÓ ÉG EZ OLYAN AMERIKAI! Mindig is ilyenre vágytam,csak eddig még senki sem csinált nekem ilyet! Köszönöm! -ordítom vigyorogva.

február 26.

-WÁÁÁ, ATYÁM, EZ TÉNYLEG MEGLEPŐDÖTT!!! Örülsz? Ugye, örülsz? - ugráltam Nate körül egyfolytában, aki még mindig nem bírta felfogni, mi történik vele.

-Mi a haragos cickány...? -ennyit bírtam kinyögni,de Izzy már fénysebességgel tessékelt vissza az erkélyre,majd onnan vissza a klubba. Luna bujkáló vigyorral loholt utánunk. Zavartan igazgattam a fejemen a papírkoronát. Villanyok lekacsolva. Tökéletes csend. Mire ezt sikerült volna felfognom,hirtelen mindenki előugrott valahonnét,főleg a kanapék mögül,és mindenki egyszerre üvöltötte,hogy: BOLDOG SZÜÜÜLLLINNAAPOOTT!

február 26.

Amikor Lunák kiléptek, akcióba lendültem.
-Lampion, girland, asztalterítő, torta... Áh, kösz, Xav... Minden kész? OK, akkor megyek megkeresni!
Lunáékra hosszas keresgélés után a tetőn találtam rá.
-Hahó, tubicák! - kiabáltam, mire ijedten szétrebbentek. - Kezdődik a buli, hapsikám! - nyomtam vigyorogva Nate üstökére a Birthday Boy felirítú papírsapkát, ami saját kezűleg terveztem. Nate teljesen megvakult. Mert a sapka a szemébe csúszott. Hupsz. Kicsit nagy lett. Na, mindegy.
-Isabelle, mit...?
-Csak gyere! - fogtam meg a karját, és vigyorogva elrángattam a klubhelyiségbe.

Febr. 26.

Már kezdett alkonyodni. Annak ellenére,hogy másfél héttel ezelőtt még hó borított mindent,most meglepően meleg volt kinn. Elég volt egy pulcsit fölvennünk,és nem fáztunk az udvaron. A mai nap elég pocsék volt,ugyanis 2 dolgozatot is írtunk, így mindenki kissé fásultan ücsörgött a klubban délután óta,hogy kipihenjük a megpróbáltatásokat. Izzy,én és Nate együtt folglaltuk el az egyik kanapét. Nate éppen a rokonaitól érkezett születésnapi üdvözleteket tanulmányozta unott arccal. Váratlanul megszólalok.
-Olyan rossz itt bent a levegő. Mi lenne,ha kimennénk egy pár percre az erkélyre vagy valahova? -vetem fel.
-Jó,miattam. -felelte a fiú,majd lehajította az asztalra azt a pár levelet,amit eddig szorongatott.
-Izzy? Te nem?
-Nem, én inkább maradok. Nem bírom letenni ezt a könyvet. -mondta vigyorogva,majd felénk tartja A beavatott borítóját. Azt hiszem,majd nekem is el kell olvasnom,hiszen tudni akarom,miért van teljesen odáig ezért a regényért.

-Boldog születésnapot.-mondom halkan,majd átölelem a nyakát. Ő átkarol,majd miután hümmög egy romantikus 'köszönöm'-öt,megcsókoljuk egymást.
-Ajj,simán látnak minket.-dünnyögöm csalódottan,miközben lerángatom a pulcsim felgyűrt ujját.
-Gyere! -int felém a Nate,és fürgén átveti magát a korláton.
-Merlinre,te mit csinálsz? -kérdeztem elfojtott ordítással,de közben rájövök,hogy az erkély fala mögött,amit eddig még sosem figyeltem meg,egy szűk betonlépcső található. Óvatosan átsegít engem is,majd az iskola falához lapulva felsurranunk a lépcsőn. A tetőn találjuk magunkat.
-Nahát... -totál meglepett,hogy ide csak így fel lehet jutni. Kicsit tartottam a gondolattól,hogy laza 10 méterrel vagyunk a földtől,de Nate olyan nyugodtan mászkált fel-alá,hogy meg is szoktam hamar a helyzetet. Kimentünk a vízszintes palalemez peremére,majd leültünk,és lelógattuk a lábunkat. Együtt bámultunk a sötétségbe.

Febr. 27.

Ma végre nem volt tanulnivaló holnapra, úgyhogy mindannyian a klubban pihentünk.

február 20.

-Na, OK, nem akarok veszekedni, meg egyébként és késő van. Jó éjt, Jace! - pusziltam meg, aztán felmentem lefeküdni.

február 20.

-Ez nem igaz - vágtam rá.

Febr. 20.

- Miért nem szeretsz rám hallgatni? - kérdezte végül.

február 20.

-Ez így van - bólintottam elégedetten.

Febr. 20.

- Azért most már nem vagy rossz - pusziltam meg. - Na, Jace, kérdezz valamit. De most Izzy-től, mert lassan ez egy kétszemélyes párbeszéd lesz.

február 20.

-Soha nem voltam jó az érzelemkifejezésben.

Febr. 20.

- Azért valljuk be, a leginkább érdeklődést mutató mondatod az az volt, amikor felajánlottad a csókot. És azt is eléggé sajátos módon.

február 20.

-Talán mert azonnal bejöttél, amint megpillantottalak, te vak!
-Kell egy... - szóltam közbe.
-Egy pasi. Tudjuk - vigyorgott Jace.

Febr. 20.

- Nálam nem jött be. De tényleg, miért nem szemétkedtél velem annyit?

február 20.

-Jaj, te jó ég, ez komoly? Sok lány bukik a bunkó srácokra.

Febr. 20.

- Dehogynem - nevettem. - Bunkó voltál. Velem nem, de másokkal igen.

február 20.

-Rose, miért viselkedtél velem kezdetben olyan elutasítóan? Nekem nem lehet ellenállni!

Febr. 20.

- Van egy olyan érzésem, hogy nem fogsz bemutatni neki - húztam el a számat. - Mindegy, te jössz.