Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző

február 7.

-Háááát, tudod, a vérmanók felkelése - billentettem kissé oldalra a fejem.

Febr. 7.

- Persze. Mi a házi? - kérdeztem, majd elkezdtem kutatni a füzetemet. Kiderült, hogy arra rajzoltam. - Hopszi. Nem fognak örülni. Na mindegy. Mi nem megy?

február 7.

-Tudsz segíteni a Mágiatöri háziban? - pislogtam.

Febr. 7.

Tegnap óta semmi sem javult - továbbra is gondolkoztam folyamatosan. Jegyzetelés helyett csak úgy írogattam, délután házi írás helyett rajzoltam a füzetbe.



- Hello - néztem fel a rajzból, amikor Izzy már sokadjára bökött meg.

február 7.

A füzetem margóját firkáltam, ötlet után kutatva a fejemben, ami csak nem jött. Befont copfommal babrálva bámultam ki az ablakon, miközben a kandalló tüze melegített. Nem lévén jobb ötletem, végül fél fülhallgatóval zenét hallgattam. A tollam magától kelt életre, és alig vettem észre, hogy már fél oldalt írtam.
-Wáó! Tetszik - szólalt meg a vállam fölött a hang, mire azonnal becsaptam a füzetem.
-Angela, már ezerszer mondtam, hogy...
-Ne nézzek bele a füzetedbe, tudom - forgatta a szemét. - Nem értem, miért nem mutatod meg őket senkinek. Nagyon jól írsz.
-Mondod ezt te, akinek egyébként nincs viszonyítási alapja.
-Hé! Elolvastam A kis herceget!
-Hűha - mosolyogtam gúnyosan. - De, mindegy is. Újabb randi?
-Honnan veszed? - pislogott Angela.
-Éppen a hajaddal babrálsz - mutattam rá.



-Ja, tényleg - mosolygott. - Egyébként pedig igen. Jon. Finom kalácsot süt.
-Kezdem azt hinni, hogy csak azért jársz a fiúkkal, mert kihasználod őket.
-Ez nem igaz! - rázta meg a fejét Angela, aztán az órára nézett. - Mennem kell! - ölelt át. - Kívánj szerencsét! - ezzel elviharzott.
Visszahuppantam a fotelba, és folytattam a megkezdett történetet.

Febr. 6.

- Rajtuk, Jace-en, rajtam... - vontam meg a vállam. - Na mehetünk?

- Ó - kiáltottam fel nert végre megvolt a köny, majd visszatértem arra amit Rose mondott. - Ó. Min gondolkoztál el?

Febr. 6.

- Velük semmi. Csak elgondolkoztam.

- De... - kezdtem. - Mi baj van velük? Hogy annyit nézel oda?

Febr. 6.

Már jó ideje nézhettem a fiúkat, ha már Lucy-nek is feltűnt pakolás közben, mert kérdőn nézett rám.

Február 6.

- Huh - sóhajtottam fel. Utáltam, ha mérges rám valaki és reméltem, hogy Rose nem volt az, amiért megkérdeztem, hogy honnan ismeri a srácokat.

Febr. 6.

- Igen - néztem hátra, hátha látom még őket. Háttal álltak nekem.

Február 6.

- Biztos? - pislogtam.

Febr. 6.

- Nem rád vagyok dühös.

Február 6.

- Jó, bocsánat - hajoltam le egy polchoz. - Igazad van. Lényegtelen.

Febr. 6.

- Lényegtelen. Miért kéri ezt mindenki rajtam számon?

Február 6.

- Honnan ismered őket?

Febr. 6.

- Kik? - néztem hátra. Shane lazán intett nekem. - Ja, de - biccentettem vissza válaszul, majd visszafordultam Lucy-hez.

Február 6.

- Bocsi, srácok. Tényleg bocsi - kezdtem segíteni összeszedni a könyveket. De a fiúk gyorsabban összekapkodták. - Rose! - futottam a lány után. - Ezek nem azok a srácok, akik tegnap lenn voltak a klubbhelységbe? És beszéltek veled?

Febr. 6.

- Megmondtam - mentem tovább lehajtott fejjel, kezemet a pulcsim zsebében pihentettem.

Február 6.

- Na, szóval. Valahol itt kell lennie - kezdtem el sétálni a sorok között. Ahogy jobbra-balra fordultam, beleütköztem két srácba, akik könyveket cipeltek. Pedig Rose még szólt is hogy vigyázzak.

Febr. 6.

Megvontam a vállam, majd követtem Lucy-t.

Február 6.

- Ó, OK - sóhajtottam. - Akkor segítesz megkeresni az Átváltoztatástan Kezdő Fokon Kiegészítő kötet 1-et? - pislogtam.

Febr. 6.

- Nem, köszönöm. Van elég könyvem.

Február 6.

- Lucy! Szia! - köszönt a könyvtárosnő, mikor beléptem.
- Csókolom - mosolyodtam el. - Te szeretnél valamilyen könyvet kivenni? - fordultam Rose felé.