Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző

Febr. 6.

- Ja, miért is ne... - álltam fel, de véletlenül megbotlottam az asztalban, és eltörtem egy vázát. - Reparo! - motyogtam.
- Llew, minden OK? - kérdezte Ar.
- Sosem OK minden - feleltem, majd követtem Lucy-t a könyvtárba.

Február 6.

- Na, mivel nem találom a választ az utolsó kérdésre, felmegyek a könyvtárba - szólaltam meg egy idő után. - Feljössz? - anyu mindig azt mondta, hogy ha valami rossz történik velem, egy kicsit tereljem el a gondolataimat, hogy kitisztuljon a fejem és tisztán lássak. Ha Rose azt mondja, hogy semmi nem történt, fáradtnak és zavarodottnak tűnt. Hátha a könyvtártól kitisztul a feje.

Febr. 6.

- Aha... - merengtem el.
Tanácsot kéne kérnem valakitől. Jace-szel nem beszélek, Izzy nem értené, Luna nem ismer eléggé, Lucy meg szintén el van foglalva. Az egyetlen, akivel erről tényleg beszélnék, az Ar, de ő most elfoglalt. Észre sem vettem, hogy Lucy egészen ezidáig hozzám beszélt.

Február 5.

- Ööö... oki - vontam meg a vállamat. Ha nem, hát nem akar róla beszélni. - Hogy csütörtök van.

Febr. 6.

- Most nem mindig van - jelentettem ki. - Miről is beszéltünk?

Február 5.

- Hát nem tudom. Mindig oda szokott hozzád menni. Vagy legalább rád néz - vontam meg a vállamat.

Febr. 6.

- Velünk? Semmi. Miért?

Február 5.

- Jace? - tudakoltam, mikor a fiú csak elment a barátnője mellett. - Veletek meg mi van? - mindig oda szokott hozzá menni üdvözölni.

Febr. 6.

- Fogalmazzunk úgy, hogy ez nem az én napom - ekkor érkezett meg Jace. Egy pillantást sem vetett rám, úgy ment fel a fiú hálókörletbe.

- Ha nem bízol bennem, miért vagyunk együtt?
- Nem tudom.

Az a két szó visszhangzott a fejemben. Szerettem volna odamenni hozzá, és bocsánatot kérni. De nem tettem. Helyette megpróbáltam figyelni Lucy-re.

Február 5.

- Huh, látom fáradt vagy. Akkor inkább hagylak. Amúgy csütörtök van és harmadik óránk Átváltoztatástan volt - mosolyogtam a tényleg fáradt Rose-ra.

Febr. 6.

- Mikor volt olyan óránk? - néztem rá. - Tényleg, milyen nap is van ma?

Február 5.

- Ó - biggyesztettem le a számat. - Akkor... nem lényeges. És az Átváltoztatástan füzetedet ide tudnád adni?

Febr. 6.

- Hm? Hát, nem figyeltem közben. Mármint, házi írás közben.

Február 5.

- Készen van a Bájitaltan házid? Csak, mert egy dologban nem vagyok biztos. És hátha te tudtad... - tudakoltam mosolyogva Arawn mellől. Ő hátrafordulva beszélgetett valakivel.

Február 5.

- Na, három tipped van, hogy ki vagyok - fogtam be Arawn szemét.
- Szia, Lucy - vette le a kezem a szeméről.
- Na, honnan tudtad, hogy én vagyok? - sétáltam elé.
- Az előbb köszöntek neked és kiáltott fel Rose.
- Ó - biggyesztettem le a számat.
- Na, gyere ide - húzott magához közelebb. - Biztos jól vagy? Olyan sápadt vagy. Meg fogytál. Biztos vagyok benne.
- Nem, nem fogytam. De jól vagyok.
Arawn belehúzott az ölébe és kaptam egy puszit a homlokomra.

február 5.

-Jujj, szia, Lucy! - köszöntem a lánynak, aki már Arawn felé ment. - Nekem is hiányoztál!
Rose felénk lépkedett, szemén az idegen fiúkon nyugtatva.

Febr. 5

- Iiiigen, nagyon - kerültem el Jace tekintetét. Jujj, de ki leszek vallatva. De várjunk csak... Én azt csinálok, amit akarok, nem? Nem határozhatja meg csak úgy valaki, hogy kivel barátkozzam. Ugye? - Nézd, ott van Ar is! - mutattam rá. Éppen a fotelben ült.

Február 5.

- Hú. Valakinek hiányoztam? - vontam fel a szemöldökömet, amikor Rose mellém futott. - Egyébként. Sziasztok! - mosolyogtam.

február 5.

-Húúú - suttogtam, aztán gyorsan bebújtam Jace háta mögé, a képet pedig felvarázsoltam a szobámba.
Ez volt az a fiú, aki nem bír engem. És a bátyja. Jujj.

Febr. 5.

Fejcsóválva vettem elő a határidőnaplómat, hogy megnézzem, van-e még valami teendőm mára.
- Hé - bökött meg valaki a vállamon.
- Hé - köszöntem vissza. Az a srác volt az, akinek segítettem dalszöveget írni. Illetve, ott volt a hasonmása is. - Segíthetek valamiben?
- Emlékszel, mondtam, hogy van Shane, a dalszövegíró, és gondoltam, bemutatlak titeket egymásnak.
- Aha. Hát, ez elég nagy kihívásnak tűnik a számodra - húztam el a számat.
- Miért?
- Nem tudod a nevem. Én se a tiédet - próbáltam ráterelni a bökkenőre.
- Ja, igaz. És Stew...
- Hello, Rosie - ölelt át hátulról Jace. - Kik ezek?
Ekkor megjelent Izzy is, hogy megmutassa a képet Jace-nek, mert nem vette észre a két fiút. Viszont Jace nagyon is, mert nem vette le a szemét róluk.
- Na kit engedtek ki a gyengélkedőből? - lépett be a klubhelyiségbe Lucy, a megmentőm.
- Lucy! - futottam hozzá megkönnyebbülten. - Hálaazégnek...

Február 5.

- Na, kit engedtek ki a gyengélkedőről? - léptem be a klubbhelységbe, ahol Rose, Jace, Arawn, Sam, Max, Luna, Nate és még vagy egy millióan ücsörögtek.

február 5.

-Ühümm - bólintottam. - Mindjárt jövök - szaladtam fel a hálókörletbe, hogy keretet keressek a képünknek.

Febr. 5.

- Én nem. De nem is fogom. Majd improvizálok - mosolyogtam gonoszul. - Általában bejön. De ha mégsem... Nos, mindig is kíváncsi voltam, hogy hány robbanás után megy tönkre az üstöm.